Gyarapszunk
+4 év, +1 diploma, +10 kiló, + őszülök. De visszatértem! Idegenlégiós blogján láttam meg egy régi archív bejegyzésemet, és bevallom kedvem támadt újra a naplópötyögéshez.

Úgy néz ki, hogy évente születik egy új hozzászólás :) Véget ért volna a blogos-korszak?
írta: Holleau, ebbe a kategóriába:
2008. december 8.

Uff, uff... régen jártam erre. Kicsit benőtte a gaz kedves webnaplómat. Lehet, hogy folytatnm kéne? Még eldöntöm, de addig is íme a történet folytatása (vagy mérlege):
Augusztus óta dolgozom. Hétvégén. Mellette suli.
Fehérkalappal december táján összeköltöztünk, azóta vígan vagyunk kicsiny szemétdombunkon.
Baráti kört rég láttam, de sebaj, mert jön a 25. szülinap, ami immáron Nálunk kerül megrendezésre. (El sem hiszem.)

Hát ez a május is elrohant...
Pedig volt itt nagy szülinapom ünneplése, LEN-es (egyetemi napok) Fehérkalappal találkozós-visszaemlékezős, és Vidámparkos módra is. Ez utóbbi kellemes változatosság volt kis társaságunk, hisz nem ittunk, mégis jól tudtuk magunkat érezni. (Ez úton is megjegyezném, hogy életem párja egy ördög... igaz a szeretnivalók közül)
Ja, igen! Kettecskénk is hétmérföldes léptekkel halad ám a felnövés ösvényén. Úgy néz ki Augusztus felé összeköltözünk :) Hihetetlen, hogy pont én lettem az első ökör, akit befogtak.
Mellesleg szabadidőmben egyre jobban beleőrülök a szerepjáték könyvembe. Eszméletlen sok energiát ölök bele, remélem meg is lesz a gyümölcse.
Na, már lépek is, mert (Egyetlenem távollétét kihasználva) nosztalgia esteket csapunk mostanában. (Messor így is a nyakamba borult egy elborult kocsmázás alkalmával, hogy távoztammal kis baráti falkánk egyre széthúzóbb lett. Mit mondjak, jól esett egy kicsit. Igyekszem ezt is orvosolni, amennyire tőlem telik.) Szóval megint talpam alatt a város, és kicsit újra visszatér a bohókás csavargó, aki voltam egykoron. Persze csak holnapig, mert jön Kedves, és azért (egyértelműen) Ő a legfontosabb. Viszont most már tényleg a tábortűzre kozmál a husim, tehát pápá!
"Kerti partyra hívott meg egy pofa, mert ő mindíg meghivat engem..."

Olyan szép napom volt tegnap. Feltettem a szép hetyke fehér! kalapom (amit Fehérkalaptól kaptam :) ), és nekivágtam a Pénteknek. Szinte el is felejtettem, mennyire jó piknikezni a feneketlen tó partján, milyen szivettépően finom lehet egy tortaszelet, és mennyire jó a retró lángos, hagyományos módon: vásárcsarnokban fogyasztva. Nem bonyolódtam bele a nagy filozófiákba, csak örültem az életnek egy picit. Szeretem az ilyet, mert hajlamos vagyok elfelejteni milyen hatalmas (és mennyire kék) az ég fölöttem. (Tényleg, Te mikor bámultad meg az eget utoljára?) Boldog vagyok. Judy édes mint mindíg, Kristály nélkül pedig el sem lehetne képzelni az egészet.
Csak Fehérkalap marad tőlem távol, Otthon kínozzák halálra... nem tudom miért jó nekik, hogy így hajszolják, de nincs jogom belekötni. (Talán azért fáj ennyire, mert a köröttem zúgó tavaszi zsongást Vele szerettem volna átélni.) Majd jól kárpótolom ha hazajön, hiszen legalább egy emberke próbáljon (néha én is eltolom azért...) figyelni arra, mi az ami neki jó! (Sopron meg kap egy hatalmas fekete pontot, mert arrafelé hihetetlenül figyelmetlenek tudnak lenni egymással szemben.)
Ja, mentem tanulni... mert azt is kéne!

Képregényt olvasok, bort vedelek hozzá, és avas földimogyorót eszem. Mondtam már, hogy Zhzom holnap IS!? Hát igen. Még Fehérkalap is lelépett.. holnap jön. Akkor jó lesz. Addig meg röff-röf-röf igyénytelen szingli vagyok.
